Anglia 2. évforduló

2 évvel ezelőtt érkeztem Angliába. (Ez a kép 2019. januárban készült :D)

Nagy reményekkel, nagy tervekkel, full motiváltan. Azonban mindjárt az első 2 hétben akkora “pofonokat” kaptam, hogy “öröm” volt megélni.

2 olyan esemény történt, ami teljesen lesokkolt, mondhatnám gyomor alatti ütések voltak számomra. Ráadásul az egyik egy honfitárstól érkezett… Ez bántott a legjobban… Régen éltem meg olyan megalázást, amit ő csinált… – folyamatosan azon gondolkoztam, hogy “Mit vétettem az életemben, amiért ezt kaptam” – csak ostoroztam magam… Átgondoltam az egész addigi életemet, és megbocsájtottam magamnak…, mert a megbocsájtás rólunk szól. Arról, hogy felismerjük az események kapcsolatait, a döntések és az érzelmek hatásait, és minél előbb kiiktassuk a negatív érzelmek ismétlődő “ütéseit”. Ehhez már külső, szakirányú segítséget is igénybevettem, mert nem bírtam velük egyedül.

Gyorsan realizáltam, hogy ha valamit változtatni akarok, akkor rekord sebességgel kell fejlesztenem az angol tudásomat, hogy minél előbb önállóan meg tudjam oldani, amit kell, és azokkal az emberekkel, akikkel lehetett, azonnal megszüntettem a kapcsolatot, a többieket pedig folyamatosan kiiktattam az életemből. Ők csak húztak lefelé, vagy akadályoztak a haladásban.

Beszéltem az angol tanárommal, és villám sebességgel vettük az anyagokat, miközben már az amerikai és angol üzleti videókat néztem feliratozva. Füzeteket jegyzeteltem tele, és igyekeztem a megszerzett tudást bevinni a hétköznapokba. Mára elértem azt, hogy kb. 80%-ban megértem, amit mondanak az angolok, és ugyanígy ki is tudom fejezni magam. Egyre bátrabban használom a nyelvet, és az idén még magasabb szintre fejlesztem.

2 év kellett, de sikerült megcsinálni, ismét fel tudtam állni.

50 felett, nőként, egy kulturálisan kusza országban. Büszke vagyok magamra.

Törekedtem arra is, hogy kialakítsak helyiekkel közelebbi kapcsolatot, és tudtam azt is, hogy be kell kerülnöm egy olyan körbe, akikkel hasonló a gondolkodásunk, vagy az övék előre haladottabb, mint az enyém. Már-már el is indult a folyamat, amikor bejött ez a drága COVID 😀

Az offline tervek összeborultak, de az álmok, célok megmaradtak.

Módosítottam a GPS-t, és Visszatértem az internet világába.

Vissza…, mert már 2008-ban itt voltam, és ha akkor nem hagyom magam megfélemlíteni az akkor képviselt cég akkori némely “vezetőjétől”, akkor… most nem írnám ezeket a sorokat 😀

El kezdtem hát tudatosan építeni az internetes körömet újra. Folyamatosan frissítem ezt a kört, és egyre több hasonló gondolkodású ember van ebben a körben.

Engem soha nem vonzott egy “sör-foci-igyunk, amíg élünk” életstílus, nem is tudtam, és nem is akarok ilyen jellegű történetekben, posztolásokban részt venni. Alkohol nélkül is jól tudom érezni magam, de ha mégis iszom valamit, az 1 pohár minőségi bor, vagy koktél 🙂 Amennyire lehet, távol tartom magam a politikától is. Látom, érzékelem, hogy sokaknak ez nem tetszik, azonban azt is érzékelem, hogy egyre többen figyelnek fel arra, hogy “úton vagyok egy irányba”.

Mit adott ez a 2 év itt Angliában?

Kultúrális sokkokat – Is :D, ugyanakkor ennek a sok színű kultúrának a tiszteletét, elfogadását. A kezdeti angol tudásom fejlődését, megerősítését. Megtanultam a bal oldalas vezetést. Eljutottam szép helyekre, megismertem igen értékes embereket. Rengeteg tapasztalatra tettem szert.

Anglia a business országa, és ezt fel is használom az előrelépésem érdekében, és továbbra is követem az Álmaimat, és üldözöm a céljaimat 🙂

Köszönöm, hogy figyelmet szántál az írásomra, ha tetszett, oszd meg a világgal.

Üdv.,

Radó Hajnal

Ha írni akarsz nekem, kattints ide